Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Dana Blair (Dankó Éva) - A feleség bosszúja

2010.02.13

 

Dana Blair (Dankó Éva): A feleség bosszúja

 

 Margaret Wilkinson döntött. Előrelépett, és várta a zuhanást.

Nyolcadik emelet.

Kép Az első, amit észrevett, az a csend volt. Úgy ölelte körül, mint magzatot az anyaméh: áthatolhatatlanul, védelmezőn. A másik, hogy túl lassan tette meg az első néhány métert. Szerette volna meggyorsítani a folyamatot, hogy minél hamarabb vége legyen. De a fizika törvényszerűségei még azokra is vonatkoznak, akik döntöttek, és megtették az utolsó lépést. Vagy éppen az elsőt. Ez csak nézőpont kérdése.

 Hetedik emelet.

Margaret Wilkinson-t nem érdekelte, hogy első, avagy utolsó volt-e az a bizonyos lépés. Miközben akadálytalanul és könnyedén száguldott a föld felé, ő azon elmélkedett inkább, vajon miért is jutott erre, az életét jelentősen, sőt, visszafordíthatatlanul befolyásoló elhatározásra. A magyarázat kézenfekvő volt és egyértelmű: átverve érezte magát. Hogy miért? Mert aznap délelőtt in flagranti találta a férjurát a titkárnőjével, ráadásul a hálószobájukban, amelyen tizenöt éve osztoztak.

Hatodik emelet.

A nő felidézte férje – Samuel Wilkinson – arcát, ahogy megpillantotta őt, a belépő feleséget. A néhány perccel korábban bekövetkezett orgazmus keltette pír egy szemhunyásnyi idő alatt eltűnt az arcáról: holtsápadtan, remegő kézzel tolta le magáról a még vonagló nőt – valamilyen Cindy-t, nagy dudákkal, égig érő lábakkal, vérpiros ajkakkal, a húsz évesekre jellemző készségességgel –, s próbált valamiféle épkézláb magyarázattal előállni a helyzetre. Hiába strapálta magát: erre az esetre sem hihető, sem elfogadható magyarázat nem létezett.

Ötödik emelet.

Margaret mondjuk nem lepődött meg különösebben azon, hogy így találta őket. Hetekkel korábban az anyja egyik barátnője látta őket egymásba feledkezni egy eldugott kis kávéházban, és nem kellett hozzá sok idő, hogy Margaret-et is felvilágosítsák férje piszkos kis titkáról. Az asszonynak több se kellett, magánnyomozót fogadott, aki alaposan megdolgozott a pénzéért: számtalan fotóval, sőt, hangfelvételekkel is bizonyította a hűtlenség tényét. A párocska legtöbbször olcsó kávézókban, bárokban találkozott, aztán városszéli motelek áporodott heverőin bujálkodtak, míg Samuel szükségét nem érezte, hogy hazatérjen szerető feleségéhez.

Negyedik emelet.

– A feleséghez, aki nem képes a szexre – gondolta keserűen Margaret, aki után még harminchét éves kora ellenére is utána fordultak a férfiak. A vörös hajú, smaragdzöld szemű asszony, akinek tejfehér bőre, hibátlan fogsora és édes mosolya volt, két évvel korábban elvetélt, műtéti komplikációk következtében pedig egyszerűen képtelenné vált a szexre. Egyszerre vesztette el a nőiességét, a gyermekét, és ráadásként a férjét is, aki onnantól kezdve csak azért járt haza hozzá, hogy meg ne szólják az emberek.

Harmadik emelet.

Nem is ez dühítette fel Margaret-et. Nem a férje elhidegülése, vagy az, hogy magárahagyta a bajban, de még csak nem is az, hogy megcsalta, hanem a tény, hogy a ribancot hazavitte a házukba, és azon az ágyon kefélte meg, amin korábban vele szeretkezett. Mielőtt aznap délelőtt benyitott volna a szobába, megállt az ajtó előtt, és perceken át hallgatta, hogy hörög trágár szavakat a lotyó, amitől a férjének csak még jobban elszállt az agya. Mire elszánta magát, hogy bemegy, Margaret tenyerén apró, félhold alakú, véres bemélyedések keletkeztek, ahogy kínjában belevájta önnön húsába vörösre lakkozott, ápolt körmeit.

Második emelet.

A férje nyílt lebuktatása után Margaret egész nap azon töprengett, mit kéne tennie. Bár korábban is tudott férje félrelépéséről, a nyílt szembesítés sok mindent megváltoztatott. Többé már nem tehetett úgy, mintha fogalma se lenne semmiről. Rövid ideig fontolgatta a válást, de aztán rájött, hogy attól még rajta nevetne a fél város, ő pedig túl büszke volt ahhoz, hogy ezt elviselje. Valami sokkal súlyosabb büntetést akart mérni a férjére és a szeretőjére. Valami olyat, amiről nem feledkeznek meg könnyen a népek. Valamit, ami méltó a sérelemhez, ami őt érte.

Első emelet.

Margaret Wilkinson körbenézett. Egyszerre érzékelte és látta is, hogy a föld egyre közeledik, megállíthatatlanul. Tudta, hogy hamarosan, alig néhány pillanaton belül olyan útra lép majd, ahonnan nem lesz visszatérés. Mégsem félt, vagy aggódott túlságosan; a döntését már sokkal korábban, jó néhány emelettel azelőtt meghozta. Sóhajtott. Már nem volt sok hátra. Zuhanása lelassult, csend költözött a gondolataiba. Behunyta a szemét. Várta a földet érés pillanatát.

Földszint.

Az asszonyt körbeölelő csend burka úgy robbant szét, mint a földre ejtett üvegváza. Emberek kiabáltak, autók dudáltak, valahol sziréna szólt. Kutyaugatás, sikoltás, pár sarokkal odébb elcsörömpölt a villamos. Margaret Wilkinson úgy érezte, minden szem rászegeződik. Nem bánta. Kitapogatta a zsebébe bújtatott fegyvert, kilépett a liftből, s elindult, hogy igazságot szolgáltasson.    

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------

A szerző további műveit a Karcolat oldalán olvashatod.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Váratlan vég

(Főnix, 2010.02.16 21:45)

Hát ez ütött. Én végig azt gondoltam, hogy öngyilkos lesz a nő, de kilépett a liftből!! ÁÁ, nem semmi :D Ügyesen becsapta az olvasót, de tök jó. Tetszett :)