Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Artair McKnight - Holdlakó

2009.10.10

 

Artair McKnight: Holdlakó

 

Kép Már évek óta a Holdon lakom… Nem szeretem, amikor kifli alakú. Olyankor mindig kötelet kell csavarnom az északi hegyére, hogy azon óvatosan lemászhassak az aljára. Ma is úgy ébredtem, hogy eltűnt a Hold nagy része, s úgy döntöttem, hogy ismét délre költözöm. Onnan lógattam lábamat a fekete űrbe, és a Földet néztem. Az még mindig úgy festett, mint egy színes üveggolyó, amilyennel gyermekek játszadoznak. Csodaszép volt. De én inkább a holdon éltem, szürke, élettelen kövek között. Minek is nekem a földi élet, küzdelem, szenvedés és szomorúság? Rossz gondolat, kiverhetném a fejemből. Mégsem tudom… Pedig nem jobb itt a Holdon, ezt elhihetik nekem! Butaság volt, hogy idejöttem, de már csak azért sem megyek vissza!
Nem találkoztam űrlénnyel sem. Vele is szívesen beszélgettem volna, hiszen rémesen magányos az élet a Holdon. Nehogy azt higgyék, hogy tömegével repkednek itt az űrhajókkal! Ó, dehogy, nincs itt egy nyamvadt, átkozott lélek sem! De szánjanak csak, maguk földiek, én tovább nem sajnáltatom magam!
Feltápászkodtam a hűvös talajról, aztán felmásztam a kötélen. A kilátás itt elég sivár volt, de legalább több étel termett az égen. Leszedtem egy csillagot, s a számba helyeztem. Alaposan meg kellett rágni, a nyelvemet pedig iszonyúan csípte. De legalább ez is valamiféle eledel volt. Nem akartam éhen halni. Persze belegondoltam abba is, hogy odalent a Földön az emberek majd kevesebb csillagot fognak látni az égen. Ez viszont nem érdekelt. Nem érdemelték meg! Aki meg városban él, az úgysem lát ki a szmogtól. Felnevettem, igaz kissé keserűen. Enyém a Hold, és még csak nem is tudják a többiek. Nem is foglalkoznának vele, engem sosem vettek észre.
Elindultam a napi sétámra, ezzel sem unatkoztam annyira. Kezemet a hátam mögé kulcsoltam, s elmerengtem az égitesteken. Egy másik bolygót kerestem. Úgy gondoltam, hogy a Hold csak egy ideiglenes szállásom lesz, de úgy tűnt, hogy nem találok más helyet magamnak. Mégsem akartam elfogyasztani az összes csillagot!
Egyszer csak egy lángoló aszteroida vonta el figyelmemet a merengésről. A Föld felé közelített. Egészen hatalmasnak tűnt. Úgy látszott, hogy a régi otthonomat eléri a végzete. Mindenki meghal majd, én pedig jó nagyokat hahotázok! Tényleg ilyen goromba tuskó volnék? Nem, nem én vagyok a gonosz, ezek az emberek rontottak el mindent. Nyomban el is fordultam a hulló égitesttől, s morcosan felfaltam egy újabb csillagot. Eszembe jutott, hogy talán egy másik naprendszerben kéne szerencsét próbálnom. Miért is ne? Virágokat fogok ott ültetni, meg fákat. Bizony, nem lesz ott egy ember sem, csak illatos, színes virágok. Jó lesz majd végigsétálni rajta, s az élet gyönyörein mélázni, miközben lágy szellő csiklandozza az arcomat. Ó, mennyei lenne!
De hallga, az aszteroida itt zúgott el mellettem! No várjunk csak, azt hiszik, hogy ekkor meghatódtam, s megmentettem az emberiséget? Jaj, az ördögbe is, igazuk van! Levetettem magamat a Holdról, és rázuhantam az égő kőre. Ettől az egy éles kanyart vett, s elsuhant a fekete messzeségbe. Én gyorsan legurultam róla, majd a Föld felé fordultam. Butaság volt, vagy sem, eszembe jutott a szeretet, a megbocsátás, a természet, a művészet, a barátság, a szerelem, a jókedv, a vidámság, az önzetlenség és a jószívűség. A Földnek mégis volt valami vonzereje, nekem pedig segítenem kellett rajta… Mostantól pedig nem fogom hagyni, hogy rossz útra térjen, mert én vagyok az Úr!

Kép

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az író további műveit a Karcolaton olvashatod!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz Artair-nak :)

(Kreeteeka, 2009.10.12 18:35)

Helló!
Azért került ide fel, mert úgy éreztem, itt a helye. :)
Örülök, hogy tetszik az oldal, szerintem a képektől csak hangulatosabb lesz. :) Köszönöm, hogy itt jártál.
Kata

Holdlakó - köszönet! :)

(Artair McKnight, 2009.10.10 09:39)

Nagyon köszi, hogy feltetted ezt a novellát! :) Mai napig előfordul velem, hogy a holdra nézve eszembe jut, ahogy más vele kapcsolatos érzelem is.

És az oldalad csodálatos, nagyon hangulatos! Tetszik, hogy képeket is feltöltesz az írásokhoz. :)