Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Lillia_hun - Hangok

2008.02.11

 

Lillia_hun: Hangok



Kép Nem tudta, mikor és hogyan kezdődött. Még a hangok sem tudták megmondani.

Egyfolytában szólongatták, nem hagyták nyugodni, de ha hajlandó volt meghallgatni őket, és merészen kérdést tett fel, kinevették.

Van annál borzasztóbb, mint amikor saját őrült hangjaink nevetnek ki?

- Van – vicsorgott bele a tükörbe Hermione Granger. Nyelvet is öltött magára, majd tovább fésülködött, mintha mi sem történt volna.

Már egy éve élt úgy, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy megőrült. Maga is meglepődött, milyen jól tud színlelni. Csak feltett néha egy-egy értelmesnek tűnő kérdést, ha beszéltek hozzá, egyetértően bólogatott, és már készen is volt az álca.

Néha ugyan megjegyezték, hogy csendesebb, mint régen. Hogy kevesebbet jelentkezik, a jegyei sem olyan kiemelkedőek, mint eddig. De ő szégyenlősen vállat vont és ezzel el is volt intézve a dolog. A többiek nem akarták zavarba hozni, így békén hagyták kérdéseikkel – azt hitték, talán szerelmes, ezért nincs annyi ideje a tanulásra. Még örültek is egy kicsit, hogy normálisabbnak tűnik.

Hermione nem beszélt a hangokról. Jól elvolt velük nézőközönség nélkül is. Egyikük ugyan néha furcsa dolgokra akarta rávenni – például, hogy mérgezze meg a Roxfort teljes tanári karát -, de mivel a kísérlete a hülye házimanók miatt úgysem sikerült, nem számított.

Egy másik hang arra bíztatta, hogy törjön rá Piton professzorra és kínálja fel magát neki. Ez az ötlet jobban tetszett neki, de pont ezért – ellenállt. Félt, hogy a férfi átlátna rajta – ő értelmesebbnek tűnt az átlagnál.



Ez az este azonban más volt. Itt volt az idő, hogy feladja. A hangok már túl erőszakosak voltak, tűrőképessége határához érkezett. Meg akart szabadulni tőlük – vagy megőrülni teljesen. A kettő között élni egyre fusztrálóbb volt, és ez nagyon nem tetszett neki.

Tudta magáról, hogy őrült, és ez zavarba ejtő volt. Mennyivel könnyebb lett volna, ha azt hiszi, teljesen normális, amit tesz!

Mindenre elszánva bekopogott az alagsori lakásba, megigazította a ruháját, kihúzta magát, míg a bebocsátásra várt.

- Miss Granger – lepődött meg Piton, mikor résnyire nyitotta az ajtót.

- Személyesen – bólintott boldogan a lány. – Én és a hangjaim – tette hozzá kuncogva, hogy biztossá tegye a dolgok természetét.

- Akkor jöjjenek be – tárta szélesre Piton faarccal a bejáratot.

Hermione meglepődött a szívélyes fogadtatáson, de bevonult a nappaliba. A férfi nem csukta be rögtön az ajtót, mintha még további vendégeket várna.

- Mind benn vannak már? – kérdezte végül. – Már úgy értem, a hangjai.

- Ó, igen, hogyne – kacagott fel Hermione. – Mind itt laknak a fejemben, már velem bejöttek.

- Á, értem – biccentett Piton, és bezárkózott. Még két védővarázslatot is felrakott. – Mi járatban nálam? – kérdezte végül, miután mindketten helyet foglaltak a kandalló előtt.

- Az egyik hangom arra bíztat egy ideje, hogy jöjjek ide. Próbáltam ellenállni, de egyre hangosabb.

- És mire bíztatja?

- Hogy csábítsam el magát.

- Igen? – Piton hangja nem árult el meglepetést, vagy csak jól titkolta.

- Igen. Ő a legerőszakosabb. Megelégeltem a dolgot, és inkább idejöttem. – Beszéd közben szétnyitotta talárját, és máris kiderült, hogy alatta nem visel semmit.

- Okos hangjai vannak – csuklott el Piton hangja. – Az én hangjaim azt szokták mondani, hogy „nem szabad vágyakoznod utánuk, ezek itt mégiscsak a diákjaid”. De az ellen nekik sem lehet kifogásuk, ha egy diáklány önként ajánlja fel magát.

- Ezt vehetem igennek? – kérdezte Hermione izgalomtól remegő hangon.

- Már hogy a francba ne? – lépett Piton közelebb, és felhúzta a székről a lányt. Miközben megcsókolta, arra gondolt, reggel, egy felejtésátok után azért nem árt majd, ha hívja a Szent Mungo munkatársait. Veszélyes lehet egy őrült a kastélyban. Addig meg – igyekszik jól érezni magát. Úgyis rég volt nővel.

 

 

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A szerző további műveit a Lumos illetve a Merengő oldalain olvashatod!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gratulálok!

(Dézi Hanna, 2008.02.26 17:29)

Hm. Ez volt az, amit elsőként olvastam el. Hermione és Piton! Számomra olyan elképesztő, viszont a történet nagyon jól van megírva. Gratuláció az írónak! :D