Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Lylia Bloom - Most már tudni fogja...

2008.03.06

 

Lylia Bloom: Most már tudni fogja...

 

A lány a nagy kavarodás közepette sem vesztette szem elől szerelmét. Az átkok csapkodtak körülötte és bármennyire ügyes és gyors volt, egy mégis eltalálta a karját. És akkor meglátta amint egy halálfaló pont a szerelmére céloz. Kiáltani akart, de tudta, hogy a hangzavarban nem hallaná meg. Egy pillanat alatt kellett döntenie, és ő döntött is. Sérülésével mit sem törődve felpattant és…


Kép Hirtelen megváltozott a hely körülötte.
Újra elsős volt, először lépte át a Roxfort kapuját. Újból arra várt, hogy a Teszlek Süveg beossza. És volt ott egy fiú, egy mosolygós szemüveges fiú, aki rámosolygott mikor elhaladtak egymás mellett és valamiért a lány úgy érezte, hogy jó barátok lehetnének. A fiú nevét nem értette, de azt hallotta, amikor a süveg a Griffendélbe osztotta be. Mikor rá került a sor, azt kívánta, hogy ő is a Griffendélbe kerülhessen, de nem így lett. A Mardekárba került. Mondjuk számított is rá, hisz az anyja és az apja is oda jártak, így nem lepődött meg, de azért sajnálta kicsit. Az osztálytársai lelkesen üdvözölték és ő egy időre elfelejtette a fiút.
De ahogy teltek a hónapok egyre többször gondolt rá. És hiába futott vele össze többször is nem tudtak összebarátkozni, hisz a két ellenséges házba jártak, a barátaik is ellenségek voltak, így a lány ezt elfogadta.
Ám a fiút nem sikerült kiverni a fejéből. Nézte a nagyteremben étkezések alkalmával, a kviddicspályán játék közben és egész nyáron várta, hogy újra az iskolában lehessen és legalább láthassa őt.
Sajnos semmi jót nem hoztak a következő évek, a lány barátai és a fiú barátai között egyre inkább elmérgesedett a helyzet, így neki esélye sem volt, hogy jóban legyen vele. Lassacskán viszont észrevétlenül beleszeretett a fiúba. Tudott róla mindent hisz mindenki róla beszélt, de tudta, hogy a fiú azt sem tudja, hogy ő a világon van. Állandóan azon gondolkozott, hogy hogyan tudna összeismerkedni vele, de erre nem volt semmi esélye és ezt kénytelen volt elfogadni.
Egyetlen egyszer került hozzá közelebb, mikor az egyik bájital órán Piton utasítására együtt kellett dolgozniuk. De hiába próbált barátságos lenni és beszélgetni vele, a fiú nagyon a gondolataiba volt mélyülve és szinte alig figyelt rá. Ennek ellenére a lány boldog volt, hogy ha csak egy kis időre is, de mellette lehet.
Tudta, hogy a fiú sosem fogja viszont szeretni őt, de azt is tudta, hogy bárhogy is alakul az élete, mindig szeretni fogja.
Arra, azonban ami történt, egyáltalán nem számított…
Aznap este a halálfalók betörtek a kastélyba és megöltek mindenkit, aki az útjukba állt. Neki is velük kellett volna tartania, az apjával és az anyjával együtt. De ő nem tette, ellenük harcolt, habár csak titokban.

A fiú észre vette a halálos átkot, ami felé tartott, átfutott az agyán hogy most meg fog halni, de nem így történt. Egy lány elé vetette magát a semmiből, így neki maradt annyi ideje, hogy ártalmatlanná tegye a halálfalót. A lány viszont holtan esett össze, egyenesen az ő karjaiba. Csak nézte a kavarodás közepén a lányt, aki feláldozta magát érte. Nézte szép vonású arcát, dús barna haját, gyönyörű kék szemeit, amikből elillant az élet fénye. Fél kezével tartotta a lány fejét, másik kezével óvatosan lecsukta a szemeit és akkor elözönlötték az emlékképek… Egy félszeg mosoly a beosztás előtt… Egy aggódó pillantás a lelátóról… Néhány kedves szó az egyik bájitaltanon… És rájött, hogy nem tud róla semmit, csak azt, hogy fáj a szíve, ahogy élettelenül fekszik a karjaiban.


… a fiú elé ugrott, hogy megvédje őt. Abban a pillanatban, amikor eltalálta az átok, tudta, hogy végre megvalósul egy álma és tudni fogja a nevét… Harry Potter élete végéig tudni fogja a nevét.

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A szerző további írásait a Lumoson olvashatod.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz Hannának

(Lylia Bloom, 2008.03.17 19:19)

Köszönöm a gratulációt, örülök nagyon, hogy tetszett!!

Gratulálok!

(Déz Hanna, 2008.03.09 20:17)

Nagyon jó kis írás! Végig izgultam, hogy mi lesz. Csak ennyit akartam írni... Gratulálok az írójának! :D

Válasz Lyliának

(Kreeteeka, 2008.03.09 12:17)

Azért raktam fel, mert ez az írás egy személyes kedvencem, mint ahogy a többi is ezen az oldalon. :D
Persze, lehetne vitatkozni, hogy melyik mennyire jó, de én imádom őket! :D
Legyél is büszke rá!
Örülök, hogy tetszik az oldal! :D

Szia!

(Lylia Bloom, 2008.03.07 07:15)

Köszönöm, hogy föltetted, nagyon jól esik, hogy ennyire tetszik, és ha szabad ilyet mondanom, ez büszkességgel tölt el egy kicsit. Jó az oldalad, gratula hozzá! Puszi, Lylia