Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kreeteeka - Álom a jövőből

2009.05.26

 

Kreeteeka: Álom a jövőből

 

Halkan pittyegett az interkomunikációs ketyere... nem is tudom, hogy hívják. Ahogy öregszem, egyre jobban elvesztem az iramot a gyors fejlődéssel szemben. Bús, lehunyt szemmel nyugtázom: a technika legyőzött.
Megbuktam.
- Tessék! - erőltetek mosolyt az arcomra.
Háromdimenziós kép jelenik meg az unokámról, aki épp egy lapvékony kijelzőt tart a kezében.
- Ezt nem értem - kezdi panaszosan. - Mit jelent az, hogy ˝a fák lehulló levelének...˝, mik azok a fák? Micsoda badarság ez az irodalomtörténet! - fújtatott dühösen.
Előjönnek az emlékeim. Fiatalkoromban esténkért órákig ültünk a nagy diófa alatt és vártuk, hogy a szorgos rigó kövér kukacot hozzon a fiókáinak.
Magyarázni kezdem neki, de látom, hogy el se tudja képzelni. Ósdi dolognak tartja a növényeket, egy régi, barbár világ felesleges tartozékának. Sosem látott ilyeneket, ahogyan állatokat sem. Hiszen miután rájöttek a tudósok hogyan lehet kifizetődően oxigént előállítani, már nem volt szükség többé fákra.

Kép Pedig, hogy örültünk, amikor a TV-k és rádiók hetekig azt harsogták, hogy feltaláltak valami új, korszakalkotót, amitől az életünk könnyebb lesz. Aztán lassan, már csak élettelen, rideg dolgok vettek körül, a házak, az utcák, mind mind átalakultak. A gyerekeink pedig már nevették az időnket, amit a kezdetleges internetünk előtt töltöttünk; kerek szemmel hallgatták a mesénket a ˝dobozba zárt˝ filmekről, amiknek a menetét valaha újságokból tudtunk. Persze, ezek nem vehették fel a versenyt a mai 3D-s kivetítőkkel szemben.

Mostanában sokat beszélek Tamo afrikai barátommal. Ő leül Nigériában, én pedig itthon, és együtt megiszunk egy teát... közben pedig beszélgetünk egymás hologramjához. A fordító gép három másodperces csúszással tolmácsol. Elavult gépezet!
- A fejlődés jó - mondja -, könnyebb lesz tőle az életünk.
S talán mi el is hittük. Talán így is van. Néha mégis fáj, ahogy szemrebbenés nélkül, annyi mindent magunk mögött hagyunk. Már nem él az emberen kívül más élőlény. Teljesen kisajátítottuk a Földet. Hiszen a miénk! Csak értünk forog!
Minta nélküli, szögletes felületek... vasba öntött életek... eltűnt, felesleges könyvek... gombok... kijelzők... jelszavak... embertelen magány...

Zihálva kelek fel, mély levegőt veszek és megnyugszom. Csak egy rossz álom volt. Itt vagyok, fiatalon, 2007-ben. Megigazítom a mama által hímzett terítőt, vizet forralok a teához, amit kiöntök egy bögrébe. Lassú kortyolgatás közben próbálom kirázni a fejemben még kínzón cikázó gondolatokat. Bekapcsolom a TV-t. Épp híradó megy, a bemondó izgatottan olvas:
-... és ennek a korszakalkotó találmánynak hála, nemsokára az életünk könnyebb lesz...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz Főnixnek

(Kreeteeka, 2009.07.15 14:03)

Szió!
Köszönöm szépen ezt a hosszú és részletes véleményt! És még te nem tudsz véleményezni??? Nah, ezt mostantól nem hiszem el! :P
Nekem is egy rémkép volt, amit kiírtam magamból, mint amikor rosszat álmodunk és elmeséljük, nehogy megtörténjen. Én sem élném meg szívesen ezt a kort... de hasonlót se.

Fura, hogy ilyen fiatalon már ez a véleményed az új találmányokról... direkt azért írtam egy idősebb ember szeméből az egészet, mert azt hiszem, ez inkább rájuk jellemző... de ez érdekes, amit írsz.

Ez a "mi szükség lesz ránk?" kérdés elég fura. Azt hiszem, a gépek azért kellenének eredetileg, hogy minket kiszolgáljanak. Míg a gép dolgozik, az ember sütteti a hasát. :) Csakhogy már nem látjuk azt, hogy honnan kezdtünk, és azt se mindig, hogy hová tartunk. Az előző generációk tudására építkezünk, elsajátítjuk, amit ránk hagytak, megtanuljuk, de még mielőtt megértenénk és felnőnénk hozzá, továbbfejlesztjük. Olyan üres és céltalan egy rakás dolog, amit művelünk... huhh, ebbe jól belemerültem. Oké, abbahagyom. :D
Még egyszer köszönöm a véleményedet!
Kata

Vélemény

(Főnixkönny, 2009.06.30 19:38)

Hú, ezt elképzelni is rossz volt... Eléggé képszerű írás, tisztán láttam magam előtt a jeleneteket. És hát növények és állatok nélkül élni? Remélem nem élem meg azokat az időket, vagyis jobban fogalmazok, az az idő nagyon későn vagy talán soha nem jön el.

"A fejlődés jó - mondja -, könnyebb lesz tőle az életünk." Mellesleg nem biztos, hogy könnyebb lesz az életünk egy-egy újabb találmánytól, fejlesztéstől. Ahhoz, hogy értsünk hozzá, ahhoz tapasztalni kell, tanulni róla, és az már korán sem egyszerű. Persze hosszú távon lehet, hogy könnyít valamit az életünkön, de ez se garantált. Egyébként szerintem az a fő gond, hogy mindig van egy ÚJ dolog. Egy új szabály, egy új termék, egy új akármi. "Mire rájössz mi a lényeg a szabályok megújulnak " pont ezt akartam kifejezni, és beugrott ez az idézet... :) Szerintem is így van, amint rájössz, hogy is vedd hasznát valaminek, hogyan tudd megbízhatóan kezelni, kiadnak egy újabbat, és azt újra meg kell tanulni. Tudom, a jó pap holtig tanul, de szerintem elég fárasztó és drága az ára a tanulásnak, és nem biztos, hogy a tandíj megtérül. És sajna egyre inkább közeledik az az idő, amiről írtál. Az egyik ismerősöm mondta, hogy ma már ha egy gép meghibásodik a munkahelyén, azt úgy szerelik meg, hogy viszik a laptopot, pötyögnek, és az vagy megtalálja a hibát, vagy nem. Régebben ez úgy volt, hogy ők nézték át a gépet, és többnyire meg is találták a hibát. De ha már nem lesz szükség emberekre, hogy megszereljenek egy gépet, hanem egy gép fog gépet javítani, alkotni, gondozni, mi szükség lesz ránk? Tényleg rossz ebbe belegondolni. És végül is eszembe jutott, hogy az Én, a robot című film pont valami ilyesmiről szól.

Köszönöm, hogy olvashattam :)