Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Dorkuci: Kopár sivatag

2008.02.09

 

Dorkuci: Kopár sivatag

 

Éjfélt kongatott a toronyóra,
Hangomat fognám suttogóra,
Megállnék még egy-egy szóra.

Minden csillagot kőbe zárnék,
S a hajnal hasadtára várnék,
Lassan árnyékká válnék.

Összegyűjteném a holdfényt egybe,
A holtat ne magányosan temesse,
Megkönnyebbülne a világ lelke.

Felszárítanám a tengereket,
Hogy felidézzem szerelmemet,
Eltéríteném a szeleket.

Kopár sivataggá lett a világ,
Elporlad a réten minden virág,
Szívemben ott marad egy szilánk.

 

 

 


A szerző további írásait a Lumoson és az Imaginen olvashatod.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz Slayernek

(Kreeteeka, 2009.06.22 18:59)

Drága Slayer! Láttam, hogy szoktál véleményezni, ezt köszönöm. :)
Igazából Dorkuci verseihez azért nem írtam "ajánlót", mert át szándékozom még variálni. Azt hiszem, nem ezek maradnak tőle. Rengeteg verse van, és nekem szinte mind tetszik... majd szépen át kell még olvasnom az összeset. Ez egy korai verse az írónak, hidd el, azóta hihetetlen fejlődéseken ment keresztül. :) Ezért variálok majd.
Kk.

...

(Slayer, 2009.06.21 21:21)

mért van az,h. az embőcök azt hiszik,h. a rím az,h. ugyanarra végződik?!
óra-óra-óra;ék-ék-ék;stb