Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hel - Ne félj!

2008.02.10

 

Hel: Ne félj!



Sötét égen, amikor
Csendesült az éj;
Fogtad a kezem,
S azt mondtad: Ne félj!

Ha nagy vihar dühöngött,
Mindig velem voltál;
Csak fogtad a kezem,
És fülembe súgtál.

Ha féltem a sötétben,
Mert nem látszott a fény,
Jött hangod, s már nem sírtam,
Mert így szóltál: Ne félj!

Mikor rútnak tűnt a múlt,
S nem látszott szép jövő;
Nem féltem, hisz’ szívem lantján
Te voltál pengető.

Most a lelkem sír, s a lant néma,
Hiszen Te nem vagy már.
Nincs ki játsszon már nekünk
Aranyló melódiát.

A fény kihunyt. Nincs hang, se szó,
Nem foghatom kezed.
Nem vagy… Veled tűnt minden jó
Már nem csillog a szemed.

Egy csendes sír jelöli azt,
Mily’ kincs voltál nekünk;
De elmentél. S mi mennénk,
De még nem mehetünk.

Félek a jövőtől… nem vagy itt…
Bár kérhetném: Újra élj!
De (szinte látom) szemed nemet int,
S szólsz: Itt vagyok. Ne félj!


2006.05.18.

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

...

(Margaréta, 2010.12.11 16:58)

De szép...! :,)