Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Manócska - Kérlek, nyisd ki a szemed!

2008.02.08

Manócska: Kérlek, nyisd ki a szemed!

 

Százszor ismételt szavaktól kopott az utca,
Napról-napra nő zajba zárt magánya.
Csendes dalát valahol egy gyermek hallgatja,
Egyedül lépked játszótársra várva.

Már nem is csodálkozik a hideg világra,
Nem kutatja, mért nem figyel senki rá,
Bár megtépte a szél és elszakadt ruhája,
Szomorú szemeit nem emeli ránk.

Apró kezei közt a régi idők képe,
Az elmúlás porától aranyozva.
Lassan már megszökik a nevetés emléke,
Meleg szobák ölelését nem hozza.

Megbotlik egy eltévedt, halvány kis örömben,
Bepiszkolja hamar fehér szárnyait,
Megszédül a könnyen táncolt, vidám körökben,
Szétszóródnak körülötte álmai.

Mozdulatlan figyeli, hogy lépnek át rajta
Az utca rohanó kőszív szörnyei,
Lázas homlokát a betonra némán hajtja,
Arcát simogatják sáros könnyei.

A sötét végül átkarolja koszos testét,
Elveszi tőletek gyönge emberek!
Egy jó szóval takarva túlélné az estét,
Nagyon szépen kérlek, nyisd ki a szemed!

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.